Alföldi Géza:PESTI GYEREKEK

Alföldi Géza:PESTI GYEREKEK

(Hetvenkét évvel ezelőtt esett el és került szovjet hóhérai kezére a mi hős és mártír Budapestünk. A publiciszta és a történész keveset tudnának mondani. Itt csak a költő szólhat s ezért itt közöljük Alföldi Gézának, az emigráció nagy költőjének Budapest hőseihez méltó költeményét.)
Mondjátok rám, hogy bolond vagyok,

átkozzatok ki, vagy nevessetek,

kimondom én, ha száz halál jár érte,

töviskorona hull az igazság fejére:

hősök vagytok pesti magyar gyerekek!
Magyarok, ti, akik az ifjúság hitében

ott álltatok ezer halállal szemben

Pest utcáin, Buda romjai között,

míg bomba bömbölt a romváros fölött:

a haza hitében rendíthetetlen.
Tizenhat évesek, fiúk és lányok,

katonák, asszonyok, németek, magyarok,

hogy megállítsátok a szennyes hordát,

megfordítsátok Európa sorsát,

mely halált ordítva ma rátok acsarog!
Szentek vagyok pesti barikádok,

kiégett házak, romba dőlt falak,

mert itt torpant meg kelet szennyes árja,

tüzes esőt, száz halált okádva,

mint annyiszor már Buda fala alatt!
Áldottak vagytok sötét, dohos pincék,

oltárrá szentelt védőitek vére.

Tömegsírok, hol üveges szemekkel,

fegyver agyára ráfagyott kezekkel

hullottak ezrek az anyaföld ölére.
Áldottak vagytok budapesti kövek,

ti védtétek a harc marok kis népét,

s ti köztetek lángolt fel hősen,

halált megvetve, büszkén, eszelősen

az ezeréves magyar dicsőség!
Hitetlen világ, hajolj meg előttük,

csoda történt itt, Isten tett csodát,

hogy megállítsa a Sátán gőgösségét,

a szép, a jó, az igaz örök végét,

s Isten nevében a magyar katonák.
Felöltöm lelkem ünneplő ruháját,

s bár mondjon mást még egy bomlott tömeg,

szentségtek hírét az égre kiáltom,

sírotokra szórom minden szál virágom,

Pest védői s ti meggyalázott kövek!
S álljon ma felette dicsőítő szobra

a szennynek, az ördög sötét hatalmának,

lent a mélyben új erők gyürkőznek,

új ereje támad a halott erőnek,

s Isten nevében új hajnalfény támad!
Felvirrad még a reggel romra, sírra,

egy világ hull térdre előttetek,

budapesti kiégett házsorok,

s kiket ma sírva hősnek álmodok,

Pest védői, ti magyar gyerekek!
Nézd, a zászló újra leng az ormon!

Halott százezrek arca felragyog!

Megzendül az Isten orgonája,

hogy világgá szórja örök, szent csodára:

ti voltatok a leghűbb magyarok!
(A bujdosás harmadik esztendejében: Rosenheim 1948. Megjelent a Krisztusom, én Péter nem leszek! című verseskötetben)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s